Kézdy György estjén jártam…
…és számat tátottam, szívemet tártam. Kézdy áll egy asztalnál és beszél másfél órán keresztül. Nem is beszél. Kinyilatkoztat. Értékel. Pőrézkedik. Öltözködik. Orbán Ottó, Zelk Zoltán,Lázár Ervin, Karinthy Frigyes sorai hangzanak fel a Súdió K. parányi színpadán, és az apró nézőtér összeállt lelkekkel, feszülten figyel. Kézdy mint egy síron túli barát, őrzi, átadja, értelmezi barátai verseit, sorait, azokát, akik látszólag már elhagyták ezt a földet. Kézdy azonban visszasímogatja barátait, döbbenetes hatású monolőgjában, melyet ezen kortársak műbeiből állított össze újjászületik nem csak az írói lét, hanem néha úgy érezni, maga a test is. lyesmi teremtésre csak nagyon nagy színészek képesek. Kézdy ezt mosolyogva, könnyedén teszi. Hegedül a létra tetején a világ-cirkusz Karinthy-víziójában, hegedül, alatta létre fokára állított három szék, azon fémasztal, és egyensúlyozik, előveszi hegedűjét, és eljátssza az elfelejtett dallamot. Más talán leesne. Kézdy fönt marad. Most már mindig.
Nagyon boldog voltam, hogy a Zsolnay-filmben elvállalta az öreg titok-őrző olasz fazekas szerepét. Ott egyensúlyozik a filmben is majd, mindannyiunk örömére.
Készült: 2009. feb. 23., témakör: Jegyzet.