TÜSKÉS TIBOR ELMENT
Már a nyáron, a pécsi tettyei színpadon panaszkodtál, alig látsz. Valami megtámadta a szemedet. Nem hiszem, hogy betegség. Talán már nem volt erőd, kedved körülnézni. Nem csodálkozom rajta. Szeretteidet úgyis láttad belül, a külvilág pedig szinte érdemtelen a látásra.
Ment már el mellőlem végleg anya, barát - mester még nem. MESTER még nem. Minden, amit az irodalomról, íróságról tudok és hiszek, azt Neked köszönhetem. Mestere leszek majd valakinek, és tovább adom. Így van ez rendjén. Nem akarok szomorkodni, hogy elmentél - inkább a régi mondás szerint örülök, hogy itt voltál. Amíg lehetett. Ott állsz a képen, a mikrofon előtt, az örök kőfalnál. Hajolj meg. Sokan tapsolnak majd Neked. Minden tapsot megérdemelsz.
Készült: 2009. nov. 12., témakör: Hír.