Pozsgai Zsolt író, rendező honlapja

Tüskés Tibor bízta rám a darabot, vigyem színpadra egyszer. És ő hagyta rám Kodolányi szeretetét is. Most az Új Színház első bemutatója a vezetőváltás óta. Kodolányi: Földindulás. Azokkal, akikkel szerettem volna. Úgy, ahogy szerettem volna. Olyan légkörben, olyan próbafolyamatban, ahogy szerettem volna. Földindulás. Legyen.

/Rá kell kattintani a képre, és látszik a maga teljességében/

Március 15-én, 17.40-kor mutatja be a Magyar Televízió A FÖLD SZERETŐJE című játékfilmünket. Urániás bemutató, filmszemle, mozis forgalmazás, fesztiválszereplések után most a magyar televízióban lesz a premierje. És az út még nem ért véget ezzel. Egy újabb indiai fesztivál, majd megy a kópia Japánba júniusban, onnan júliusban tovább Argentiába, és remélem, még sok helyre eljut. Négy film, két régi, két új szerepel az MTV ünnepi kínálatában, ennek egyik darabja a Zsolnay-film. Megtisztelő választás, remélem, sokan nézik majd.

Február 25-én, 22.40-kor a Duna Televízió műsorra tűzi a “Szeretlek, Faust /Mindszenty/” c. tévéfilmemet, és a színpadi változat is látható lesz április elsején a Szabó Dezső Színházban, a Szabadság téren.

És elindult az első…Kodolányi János FÖLDINDULÁS c. előadásának próbafolyamata. Kiváló a szereposztás: Szakács Tibor, Koncz Gábor, Koncz Andrea, Bordán Irén, Földes Eszter, Lux Ádám, Farkasinszky Edit, Nagy Zoltán. Bemutató március 23-án. Kicsit lehiggadok, egyszer leírom az elmúlt pár hónap történéseit. Érdekes lesz. De most erre kell koncentrálni, hiszen a háttérben zajlott háború nem kell, hogy érdekelje a nézőt. Az előadás legyen jó, léleknek való. “A többi néma csend” - egészen a háttérben lappangó igazság feltárásáig. Akkor majd lesz némi zaj.

Fotók: Eöri Szabó Zsolt.

Szombaton hajnalban meghalt  Csurka István. Meteorológiai mérésidő szerint éppen akkor, amikor el kezdett esni a fővárosban és környékén a hó. Percre pontosan. Addig csak az országban szanaszét, de most Budapesten is. Szinte percek alatt befedte a fagyott földet. A sötét éjszakában a hó fehérsége a lét-nemlét násza. Fiatal egyetemisták léptek ki a teaházból, örömmel tartották arcukat a kristálypaplanocskák útjába. Magányos villamosvezető sietett a remíz felé, hogy elindítsa az első járatot, de léptei lassulni kezdtek. Élvezte ezt a tisztaságot. A szűz hó befedte a mosdatlan utcát, eltakarta a szemetet, a kutyaürüléket. A városi parkban az otthontalan előbújt a betonpad rejtekéből és megitta félre tett kis üvegének tartalmát, koccintva a hóval. Megtisztelte őt az égi szépség. A leányfalui házban, a hegytetőn valaki felébredt, fogalma sem volt miért, nem tudta addig, míg az ablakon ki nem nézett. Fehér vigasz ömlött az égből, átformálta a tájat, a hangulatot, feltartóztathatatlanul vette át a hatalmat a téli közönytől. Érdekessé vált a világ. A buszmegálló mögött egy spicces alak körülnézett, nem látta senki, belefeküdt a hóba, nagyokat nevetett, kezét-lábát rázta, szabadnak, éghez közelinek érezte magát. Nincs még latyak-állapot, csizma beázása, bosszankodás – ez az időpont a világ elfedése egy tökéletesre sikerült tiszta, fehér falusi abrosszal. Fehér poharak, fehér tányérok, fehér szalvéták – és kezdődhet a fehér móka, a beavatás a hajnal asztalán. Ömlik a hó végeláthatatlanul, minden alvó álma belecsendül. Csengő-bongó hangon ütköznek a hópelyhek,  mintha boldogságtól sírna egy fehér ministránsgyerek az Úrvacsorán.

A hajnal közeledik. A vastag hófelhők mögött feldereng az Isten.